Kora középkori, ötödik században élt aszkéta szerzetesnő maradványait találták meg egy templom feltárásánál Izraelben. A szerzetesnő nyaka, karja és lába körül nehéz fémabroncsokat viselt, és a hasára is vaslemez volt erősítve. Halála után egy templom oltára alá temették el, ami a különleges tisztelet jele volt. A bizánci templom oltára alatti többi sírban nők, férfiak és gyermekek maradványai voltak, és a talált érmék és egyéb leletek alapján a régészek úgy vélik, hogy a kolostorban az V. és a VII. század között éltek szerzetesek.